Nannerl:Míg herceg voltál, én hercegnő éltük a gyermekkort.Ó, mily fényes volt!  És úgy hittem, így lesz majd mindig.       Ám elmentél, s az ott egy más világ.   Miért is várok rád?                   Megszűntek már a nagy csodák…

A Herceg már rég másutt jár.             Kihalt a régi álomvár.                            A hercegnő már búskomor, folyton csak rád gondol.

Most nekem is el kéne futnom.              Van is kivel, van is hová…                  Apám szerint nincs semmi jussom,            s páromnak sincs még pénze rá.

Apám mit összespórolt nékem,               az mind Terád ment - mondja ő.           Küldesz e hát – ez most a kérdés.           Itt élni fájó, béna érzés.                     A változás oly sürgető.

A Herceg már rég másutt jár.             Kihalt a régi álomvár.                            A hercegnő már búskomor, folyton csak rád gondol.

A Herceg már rég másutt jár,                  s a sok-sok szép remény                   mind-mind elszállt.

Leopold-Nannerl: Te voltál mindenünk, ha veszni engedünk, többé nem lesz nekünk megváltónk már.