Kit álma űz, kit vágya kerget,
ki egybefűz ezernyi tervet...
Az voltam én... Ma nincsen álmom...
Ma győzni kell - és bármi áron!
Sok szép remény ma síma szükség...
Szerelmeid - a lángjuk füst rég...
Az ölelés - kínzó üresség...
Elveszett rég barátság, hűség...
Így most eszeveszett módon táncolok egy dróton!
Mint egy kicsi kölök, ringlispilen ülök - forog velem a kerék!
Nyomomban a másik fut, kifulladásig... Rohanok csak tovább -
nem tudom az okát, mégse mondom, hogy elég!
Mégse mondom, hogy állj meg!
Te nagy kerék - te őrült forgás...
Mert álmom űz - mert vágyam kerget...
Viselnem kell egy súlyos terhet...
Nem kérdezem: mi lesz a vége, ha a nagy kerék
lelassul végre...?
Addig eszeveszett módon táncolok egy dróton...
Mint egy kicsi kölök, ringlispilen ülök - forog velem a kerék...
Nyomomban a másik fut, kifulladásig... Rohanok csak tovább
jól tudom az okát, mégse mondom, hogy elég!
Hogyha vége van egyszer... Hol leszek én? Ott, ahol kezdtem...