Itt él,
Itt jár,
már közel van,
megszólít,
hozzám lép,
megérint,
talán ma még!

Villámként
küldi el
a nyáresti ég,
szeme tüzét,
s vele a fényt!

Ki ő?
Csak tudnám már,
meglelném;
házak közt,
part mentén
lomb sűrűjén!

Érzem,
a csoda végre
testet ölt majd,
eljött a nap,
ma lesz enyém!

Köszönj el,
kölyökkor;
minden más lesz
holnaptól,
bár megérteném!

Jön már,
itt van,
oly közel;
hirtelen
itt terem,
száguld felém!

Varázsbot
suhint - hopp!
Ajtó nyílik,
belép - topp!
Előttem áll!

Kapd el
fényes csillagod,
láthatod;
rád ragyog,
csakis terád!

Lenn,
két út sarkán,
az öböl túlpartján;
ott vár,
és indul,
hozzám!

Jön egy éj,
s csodát tesz;
a szék, a polc,
mind dalba kezd;
mind őrá vár!

Lépj be,
nézz rám,
mondd neved!
Vártam rád,
add kezed,
itthon vagy már!

A szél küld mellém,
Az álmok áldott csendjén!

Itt jár;
már közel van,
megszólít, hozzám lép,
megérint,
talán ma még,
talán ma még,
talán
ma
még...!