Lehet számtalan hely, ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő, aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom, mikor megriaszt egy álom, hogy a hang, hogy a csend, hogy a fény, hogy a tűz, már nem vigyáz e cseppnyi földre, s el kell mennünk mindörökre.

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, de el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Hát itt ez a hely, ami sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet, amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni, tiszta fénybe merülni, de a jel, ami szól, de a hang, ami hív, még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszaérjek.

Fényév távolság, csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország, hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem, hallom hangjait, de el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.

Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…